 Dobbanjon mindenki szíve nagyokat, Keressétek meg az igaz utatokat. Ha a szívetek szeret igazán, A remény kopog be a szíved ablakán. Nem hagy el téged soha a szerelem, Mert ha a szíved tiszta, a remény van veled. Tiltott gyümölcs, az édes csók az igazi, A szerelmes szívnek nem lehet parancsolni. De az évek ha telnek ne aggódj, Időskorban is szeret a szív és harcol. A szerelem a szívnek a gyógyítója, Ápolni kell és védeni, mert ez az élet a trónja. Dobog most már mindenki szíve a szerelmes vágyakért, Szeressen mindenki, mindenkit mert az élet szép. Boldogság, szerelem e kettő kell neked, Nyíló rózsaként nyílik a szívedben a szerelem. Vigyázva nyisd ki, mert megsérülhet a szív, Ez az egy ami tiszta érzelmeket hint. Türelemmel, bájjal, szenvedéllyel élj, Vigyázz a szívedre, hogy ne bántsa senki amíg élsz!!! /kormi/ |
||
 Első álmom rólad volt, első álmom elröpült. Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy szellem: az rejtélyesen húzott, hozott, vezetett ablakodhoz, édesem! Csitt! A fekete folyón illet és szél úgy alél, mintha mákos álmokat tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás a csalogány csöpp szivén, mint ahogy a tieden kell hogy elapadjak én. Jaj, bűvölj föl a füből! Halk! Hullok! Ájulok! Szórja csókkal szám-szemem szerelmed, mint záporok! Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad... / Percy Bysshe Shelley / |
||
 A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek. |
||
A BARÁTSÁG EGYRÉSZT IGEN SOKRÉTŰ ÉS NAGY ELŐNYÖKKEL JÁR MÁSRÉSZT FŐLEG AZ ÁLLTAL MÚL FELÜL MINDENT,HOGY JÓ REMÉNYSÉGGELTÖLT EL BENNÜNKET A JÖVŐT ILLETŐEN ÉS NEM ENGEDI,HOGY KEDVÜNKET VESZÍTSŰK ÉS ELCSÜGGEDJÜNK.AKI IGAZ BARÁTJÁRA NÉZ,MINTEGY SAJÁT ÉNJÉT SZEMLÉLI BENNE.AZÉRT AZ,AKINEK JÓ BARÁTAI VANNAK,TÁVOLLÉTÉBEN IS JELEN VAN,AKKOR IS BŐVELKEDIK HA SZÜKSÉGET SZENVED,AKKOR IS ERŐS,HA GYENGESÉG VESZ ERŐT RAJTA. (CICERO)
 Az idő... túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít. / Van Dynke, Henry/ |
||
 Ha megkérdeznéd, hogy visszamennék-e abba a pillanatba, ami szép volt, akkor azt mondanám, hogy nem. Minden pillanatnak megvan a maga ideje, a maga értelme. Minden pillanat helyet készít a következőnek, a titkosnak. A rossz pillanat a mégrosszabbnak, vagy a jó a mégjobbnak, a rossz a jónak, a jó a rossznak. Nem mennék vissza, mert annak a pillanatnak elmúlt az ideje, és nem siettetném a következőt, de nem is akarnám elkerülni, mert annak lesz itt az ideje, és talán még szeretni is fogom. Ha másért nem, hát azért, mert helyet készít a következőnek. |
||
Nekem nagyon bevált ez a módszer amíg mind a három gyermekem itthon lakott.tapasztalataim szerint az élelmiszer boltokban lehet a legtöbbet spórolni.Én megszoktam tervezni a heti étrendünket a pénztárcámnak megfelelően és ettől csak akkor térek el ha netán nem kapok meg valamit.Ehhez azért tudni kell hogy úgy szokattam a gyerekeimet hogy mindent meg kell enni ,mert nem válogathatunk.
Az öltözködésnél is lehet spórolni mert,ha csak azt engedhetem meg magamnak hogy olcsóbb ruhát ás cipőt vegyek akkor nem mentem soha márkás boltban vásárolni.Nem beszélve arról hogy mindíg csak azt vettem meg amire éppen szükség volt. De ehhez is kellett sokat túlórázni merta 8ó-ás fizetés nem igazán elég semmire ,mire mindent kifizetsz.
Én pl.száraz tésztát soha nem vettem ,mert mindíg megcsináltam, vagy a száraz kenyeret soha nem doptam ki. hanem csináltam morzsát bellőle,vagy pl ami nagyon egészséges sokszor a húst szójával helyettesítem.Ha jut eszembe még valami akkor majd vissza térek ide és megírom nektek.
Testem reszket, de nem fázom,
Szívembe markol hiányod.
Téli szél fúj, mégsem az bánt.
Nélküled élni, ez fáj igazán.
Soha így még nem éreztem,
Nélküled, mégis veled töltöm minden percem.
Velem vagy mikor felébredek,
S este, ha álomra hajtom fejem.
Csend van, nem szól senki,
Vállamat csak a csend öleli.
Magányomban, egyedül ballagok,
De gondolataimban melletted vagyok.
Az élet furcsa játékot játszik velem,
Nem hagyja, hogy boldog legyek.
Neked adtam mindenem,
S Te sárba tapostad lelkemet.
Az első nagy szerelem,
Ez voltál Te nekem.
S, hogy miért szerettem úgy beléd?
Ezt kérdezem én is, de ELÉG!
El kell engednem Téged,
Hogy szárnyalhass tovább,
Szerelmes szíved remélem
Hű társra talál...
/Hercegno /
 Kati ebünk kölyköt fialt, nem is egyet, négyet. Felsorolom itt most nektek az egész népességet. Udvarunkon, ez mondhatnánk, egész kutyafalka. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Míg szoptatott, négy kis gombóc tolakodott nála. Úgy éhezve, nyüszögve mind, szinte csorgott nyála! Aranyosak és kedvesek, törzskönyvezett fajta. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Növekedvén lábraálltak, szinte szétgurultak. Rosszalkodtak, elfutottak, s az ágy alá bújtak. Tündérien hízelkedők, mindnek jár a farka. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Tányért kaptak, mindannyian sajátjukból esznek. Oly falánkok, hogy még így is néha összevesznek. Nővőkorban mind éhesek, ne csodálkozz rajta! Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Most ugatni próbálnak ők, s őrizni a házat. Tudják már hogy ide bárki bizony be nem járhat! Hűséges eb lesz mind a négyük, jó házőrző fajta. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Szeretik ők gazdijukat, s az szereti őket. Pedig senki nem látott még ilyen lókötőket! Ha kimegyek és füttyentek, meglódul a falka. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. Kati kutya büszke anyjuk, nevelgeti mindet. Úgy őrízi gyermekeit, mint valami kincset. Ha a nevén szólítom én, mind azonnal meghallja. Morzsa, Buksi, Fifi kutyus, meg a kicsi tarka. /alberth/ |
||
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme,
hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet,
amikor rádöbbensz,
hogy egy embertársad hisz és bízik benned!"
(Ralph Waldo Emerson)
Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.
A szív!
1. Minél finomabb a lényeged, annál magasabb a rezgésszinted.
2. Nem az a bölcs, aki ismeri a bölcsességeket, hanem az, aki hasznosítani is tudja.
3. A siker a kapcsolat megválasztásán múlik.
4. Nem nyugszom, amíg nem nyugszom.
5. Ártatlannak lenni boldogság, okosnak lenni elégedettség, tudatlannak lenni szenvedés.
6. A romok nem, de a hely szelleme örökké létezni fog.
7. Majd meg tanulunk együtt élni, ha eddig külön nem tudtunk.
8. Mindig lesz valaki, aki figyeli utad.
9. Minden ellentmondás látszólagos.
10. A pusztítás nem feltétlenül pusztulást jelent.
John Cameron : Ha tudnám, hogy meggondolod magad
Hoznék neked virágokat reggel
Vadrózsákat, ahogy a Nap ragyogni kezd
Édes parfümöt kicsi, díszes ékszerdobozban
Ha tudnám, hogy meggondolod magad
Elvinnélek oda, ahol a zene a legédesebb
S táplálnálak téli gyümölcsökkel és nyári borral
Mutatnék olyasmikat, amiket csak regényekben olvasol
Ha tudnám, hogy meggondolod magad
Boldogságot hozok neked
Dobozba csomagolva, kötve kis sárga csokorral
Nyári esőt hozok neked és szivárványos eget
Hogy viruljon a kerted
És a téli hóban
A dalom véd a hidegtől
De mire jók a virágok reggel?
Ha kert ahol nőnek nem az enyém?
És mit ér a napfény ha sírok éppen?
S a hulló könnyeim elkeverednek a borral
Hoznék neked virágokat reggel
Vadrózsákat, ahogy a Nap ragyogni kezd
Téli gyümölcsöket és nyári bort
Édes parfümöt és columbine-t
Ha tudnám, hogy meggondolod magad
Weöres Sándor:
Holdbéli csónakos
(részlet)
Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.
Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.
Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomban,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
A lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted,
fejed örökre vállamra ejted.
Green Jane
LEVÉLRÉSZLET
Kellene ma a tegnapi megtartó hitem. Elbotorkáltam. Nem lelem a hidat. Nem tudom, hogyan lehet átjutni a mából a holnapba. Épségben. Kiáltanék: HÉ EMBEREK!! De nincs itt senki. Senki. Jó lenne sírni. Nem vagyok szomorú. Vidám sem. Csak vagyok. És olyan jó lenne, ha bárki is örülne ennek. Hogy valaki idelépne hozzám, két kezébe fogná arcom és azt mondaná: kellesz. Persze vannak akik ezt mondják: kegyes hazugság. Én próbálom a hazugságot igaznak hinni, mert nem kell már a küzdelem, hátha mégis veszíthetek.
Már a harc sem kell. Ilyenkor lenne jó menni. Menni egyedül. Jó messze. Jó lenne a friss széna illata, és jó lenne alkonyórán szembenézni a nappal. Megkérdezni, mivégre tette útját. Mennyi örömet és mennyi fájdalmat hagy maga után egy-egy nap, mikor a horizont alá hajtja nagy busa fejét.
Tudod, jó, ha vannak olyan esőutáni fülledt, párás, fojtogató napok, mikor egy hintaszékben ülni volna jó. Ez most minden vágyam. Szép nagy terv. Szép nagy vágy. Egyszerre sírnom és nevetnem kell. Egy hintaszék. Egy kurvanagy hintaszék. Úgy belehuppanni és kinevetni a világot. Egy kedves hintaszék, ami, ha szomorú vagyok, úgy kéz nélkül körbeölel és elhiteti velem: jó a világ. Egy hintaszék. Egy szentély, ahol a könnyek is édesek, mert egy pont, ahol hihetem: van szeretet. És hát persze, hogy van: majd én ülök ott, mosolyogva, mert már rég becsaptam magam, amikor hittem: van jóság. Vagy bármi más, amiért érdemes az ősz, a tél, a tavasz, a nyár. Valami nagy titok, amiért a föld rója csendes köreit, A titok, amiről az utolsó pillanatban tudom meg: végig ott lapult a markomban. Hát ilyen vagyok. Ilyen hülye vagyok. Cinikus, konok, gunyoros, szelíd, élni-halni akaró, vállraborulós fajta, mitöbb szenvedélyes is és telhetetlen, mert részletek helyett az egészet akarom, mert nem osztozom, nem vonz falka. És lusta is, . . . nagyon lusta, nagy gömbölyű formák, a zöld és narancs szín ejt rabul, almaillat vagy barack. Szeretem a szegfűt és félek a harmatcseppes rózsáktól, mert gyengévé tesznek. Ilyen vagyok, sőt.....
A legutóbbi Hozzászólások
@*dtcomment*@@*titolopost*@
@*nome*@